Part no. 1.

Mary

Hát hol is kezdjem… Talán leírom magamat. Egy 6 osztályos gimi 11.-ébe jártam. Szombathelyen. Én voltam az évfolyam kitűnő tanuló, zeneimádó emo csaja, akire majdnem az összes lány pikkelt. Csak azért, mert az összes fiúnak tetszettem… Két hű barátnőm volt: Dóri, az o.társam és Lillu, aki 8.-ba járt.

Egyik nap iszonyat jól néztem ki, még magam szerint is. De egy kicsit –mint mindig- szomorú voltam. Első óra osztályfőnöki, a halálom. De ez egy kifejezetten jó óra volt.

- Gyerekek, bemutatom az új osztálytársatokat, Eriket! Kérlek, foglalj helyet! Nézd, Mary mellett pont van egy üres szék!- mondta az ofő. Már megszokta minden tanár, h Mary-nek kell szólítani… Mikor rámnézett az Eriknek nevezett fiú, mindkettőnk szeme felcsillant.

- Mary, ha megkérhetlek, körbevezetnéd majd Eriket?- ofő.

- Persze, szívesen megmutatom a sulit Eriknek!- feleletem mosolyogva.

- Mary…- szólt Erik, mikor leült mellém.

- Igeen?- én. Közben végig mosolyogtam, mert tudom, hogy jól áll.

- Mondták már neked, hogy gyönyörű vagy?

- Őszintén? Rengetegszer. Az osztálybeli fiúk minden nap bókokkal árasztanak el. J

- Jah, értem… *elkeseredik* Akkor biztos van pasid…

- Meg fogsz lepődni, de nincs pasim. De egy ilyen helyes csávónak, mint neked, biztos van szíve választottja…

- Nincs barátnőm JJJJ

- Erik és Mary, kérlek titeket, fejezzétek be a beszélgetést!- ofő.

- Okay!- én. Természetesen tovább dumáltunk.

- Kénytelen leszek elkérni az ellenőrzőtöket!- ofő. Mi kivittük. A helyünkön újra beszélgetni kezdtünk.

- Nem kéne befejezni?- kezdett aggódni Erik.

- Nyugi, nem fog beírni! Engem imád, azért, te meg új vagy, azért, nézd majd meg!

Kicsöngettek. A tanárnő odahívott.

- Most nem írtam be, de legközelebb kérlek titeket, hogy ne beszélgessetek! Legalábbis ne ennyit!

Erikre vetettem egy „megmondtam” pillantást, és kimentünk a teremből. Neki a 2.-kon, nekem az 1.-n volt órám. Megmutattam neki a termét, és lementem.

- Ajj Dóri!!!- borultam Dóri nyakába.- Asszem szerelmes vagyok!

- Az cuppii!!!- mondta, és ő is megölelt. Lillu jött oda.

- Mary!! Van egy tök cuki új o.társam, és tök jófej és áááááááááá!!- mondta.

- Nekem is!!!!!!! Ááááááááá! JJJJ- én.- Hey, Erik, hát te? Mindjárt becsöngetnek!- kiáltottam Eriknek, mikor megláttam.

- Elvileg nincs tanárunk, és veletek leszünk!- Erik.

- Ááá! Ülsz mellém? *bociszemek* Lányok, ő Erik! Csak úgy mellesleg…

- Sziasztok! Gondolom te vagy Lillu *Lilluramutat* és te Dóri! *Dóriramutat*

- Igen!- Dóri és Lillu 1xre.

Becsöngettek. Lillu elhúzta a csíkot, mi meg bementünk a terembe. A nap végére már mindent tudtunk egymásról. Mivel Eriknek több órája volt, mint nekem, ezért bent hagytam őt a suliban, és mentem haza Lilluval és Dórival.

Nagyban ültem bent, épp Cascada-t hallgattam, mikor hallom, hogy az erkélyemen kavicsok kopognak. Kimegyek, egy pont a fejemen landol.

- Au! Te hülye!- lenéztem.- Erik! Hogy kerülsz ide?

Erikkel volt még 2 fiú.

- Gyere le lécci! Beszélni szeretnénk veled!- Erik. Lementem.

- Na mi az?- én.

- Eljössz sétálni?- Erik.

- Uhh… Igen, elmeek!! Jöhet Lillu és Dóri is?

- Igen!- a 2 fiú és Erik. Elszaladtunk Lilluért és Dóriért, majd párokba rendeződve sétálni kezdtünk. Én Erikkel, Dóri Dáviddal, Lillu Olival. (Mert közben bemutatkoztak ám.) Mi mentünk leghátul.

- Erik, el kell mondanom vmit… Lehet, h te nem így érzel, de akkor is el kell mondanom. Én totál belédzúgtam! Tök furi, mert még egy napja se ismerjük egymást, de olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást!- mondtam. Erik magához fordított, kisimította az emo tincseimet az arcomból, s megcsókolt… Olyan smárolás lett belőle, h olyat tanítani se lehetne!

- Én is ugyanezt érzem, nyugi- mondta. Lilluék észre se vették, h lemaradtunk. Megfogta a kezem, és úgy értük be őket: kézen fogva sétálva. Messziről kiszúrt minket Lillu.

- Nézd, hogy összemelegedtek!- súgta Dórinak.

- Aha… Bizti járnak már! Csak rájuk kell nézni…- súgta vissza Dóri Lillunak. Dórinak fergeteges ötlete támadt: küldött egy SMS-t nekem.

Marykém! Ti jártok most? Muszáj válaszolnod, ez nem várhat!!

Tudtam, h néhány méterre állnak tőlünk, így nem pocsékoltam a pénzemet SMS-re. Csak egy kérdő pillantás Erikre, és ott is a válasz… Gondolom, tudja mindenki, mien választ kaptam én, meg Dóriék…

- Ez igennek számít, igaz?- Dóri Lillunak.

- Nagyon úgy néz ki!– Lillu. Hátranézett Dórira, s épp látta, ahogy Dávid Dóri vállára rakja a kezét, Dóri pedig Dávid derekára. „Hujujj, itt is bimbózik a szerelem…”- gondolta, s Olira nézett. Oli egy bizonytalan nézéssel nézett vissza. Közben visszaértünk. Most lányok – fiúk felosztásra bomlottunk. Mindenféléről beszélgettünk a lányokkal, aztán hazaértünk. Elbúcsúztam Eriktől és a csajoktól, s bementem a kapun. Egy csaj ugrott elő a tujáink mögül. Még mielőtt sikíthattam volna, befogta a szám, s ezt mondta:

- Figyu, jobb, ha leszállsz Erikről, mert az enyém!

Felettébb ismerős hangja volt…

- Törpe? Tudod, nagyon sajnállak, de Erik már az enyém. A barátnője vagyok!- mondtam. /A Törpe csak egy kitalált személy xD/ Törpe felemelte ökölbe szorított kezét, ezért sikítottam egyet. Erik még nem járt messze, mert a gondolkodás lelassította lépteit. Meghallotta, ahogy sikítok, így visszarohant, de már csak egy ájult Mary-t látott. Ijdeten felkapott, és becsöngetett hozzánk. Anyu nyitott ajtót.

- Csókolom!- köszönt, s bevitt a nappaliba, letenni a kanapéra.

- Tegezz légyszi!- anyu. Ellátta a sebeimet, majd lassan felébredtem.

- Jajj… Törpe megajándékozott egy szép monoklival… Holnap lila cuccban leszek, lila sminkkel…- poénkodtam megint.

- A humorod a régi, akkor nincs semmi baj J- Erik.

- Anyu, ő Erik, az új osztálytársam! És Erik, ő az anyum, Mária!- mutattam be egymásnak őket.

- Meik az a Törpe?- kérdezte aztán Erik.

- Tudod, az az e-s kiscsaj, aki mindig ellenszenves pillantásokat küldd felém. Plusz úgy is viselkedik…- én.

- Jah, igen, már tudom. Figyu, most nekem mennem kell! Holnap talizunk?

- Okay! Parkban 3 fele?

- Jó lesz! Akkor szia!

- Szia!

Kikísértem még, és el is tűnt.

Másnap reggel, dél fele csöngetnek. Azt hittem, Erik az, de tévedtem: Oli és Dávid volt.

- Sziasztok! Hát ti?- üdvözöltem őket.

- Hát… Te jobban ismered Dórit és Lillut…- Dávid.

- Ohh kapizsgálom… Gyertek a szobámba!- én. Feljöttek a szobámba, és helyet foglaltak az ágyamon. Én meg velük szemben a forgós székemen, amivel nagyon jól el tudtam szórakozni.

- Szóval. Egészen pontosan miről is lenne szó?- én.

- Őszintén: mitől ájulnak el a barátnőid?- Dávid.

- Mindenféle romantikus dologtól. Tudjátok, séta a tengerparton… Vagyis a jelenlegi körülmények között inkább folyóparton, csokor, egy mozi, gyertyafényes vacsora…- én.

- Én mondjuk 14 évesen inkább nem vinném el vacsorázni Lillut…- Oli.

- Menjetek sétálni! Este, naplemente közben. Azt naggggyon bírja, tudom!- én.

- Jó ötlet, kössz!- Oli.

- És én a Dórival mit kezdjek??- Dávid.

- Mozi kettesben! Valami jó horror, érted… J- én.

- Még szerencse, hogy ilyen jól ismered Dóriékat, különben kihez fordultunk volna?- ölelt át Dávid.

- Szívesen, máskor is nyugodtan fordulhattok hozzám J- én.

- Na hát akkor, mi megyünk is a dolgainkat intézni… ;-) Szia!- Dávid, és el is mentek. Én elkezdtem készülődni. Megkerestem a lila pólóm, felvettem a fekete nacim, és egy kis feketés-lilás sminket készítettem. A hajamat megcsináltam jó emosra, és kész is lettem kereken 3-ra. Kimentem a parkba. Erik már ott várt.

- Sokat vártál rám?- kérdeztem, és egy üdvözlő puszit adtam a szájára.

- Hát… Az az igazság, hogy már 2 óta itt vagyok… Gondolkodtam- mondta.

- Tényleg? És min?

- Csak úgy… Mindenen.

- És mire jutottál?

- Arra, hogy szeretleeek! *cupp*

Előkapott egy lila rózsát.

- Lila?? Jajjj úgy imádlak!- öleltem meg. Most jön a legizgalmasabb rész: FELÉBREDTEM! Merthogy ez egy álom volt. Az egész Erikes.

- Basszameg, megint elaludtam!- motyogtam, az órára nézve. Gyorsan felöltöztem, bebaszarintottam a hajam, és mentem be a suliba. Lilluékkal a szokásos helyünkön taliztunk, az automata mellett.

- Jajj, csajok, ma olyan jót álmodtam…- mondtam, s felültem arra a régi asztalra, ami ott állt.

- Na mesélj!- Lillu.

Elmeséltem az egészet. Aztán Erik ment el előttem. Ugyanis régóta osztálytársak voltunk. Rám mosolygott. Én meg vissza… Teljesen elolvadtam.

- Na mivan, csak nem Erik ment el itt mögöttünk?- Dóri.

- De, de- sóhajtottam. Aztán Erik visszajött az am.-hoz.

- Sziasztok, csajok! Mary ;-)- kacsintott rám.

- Szija!- mi.

- Mizu? Látom, jól elvagytok, nem baj, ha ideülök?- felült mellém.

- Nem, dehogy!- én. „Sőt”- gondoltam.

- Mary, ma együtt lesznek óráink, nem?- Erik. Lilluék egy „inkábbnemzavarunk” pillantást vetettek rám, én meg egy „nagggyonimádlaktiteket”-tel válaszoltam.

- Igen, a kedd az a nap, azaz a mai- én.

- Na mi most megyünk, el kell még intéznem valamit Dórival! Sziasztok!- Lillu, s elmentek.

- A kedvenc napom- Erik, az üdítőjét nézegetve.

- Miért?- kérdeztem vissza.

- Mert miden óránk együtt van.

- Öööööööö… Erre most mit kéne mondanom?

- Semmit… *elkeseredik*

- Nekem is a keddi nap a kedvencem. Mert veled lehetek…

- Eskü?

- Anyám, apám életére.

Egymásra mosolyogtunk megint, és becsöngettek. Mentünk fel asz elsőre.

- Jajj, ne! Nincs kész a házim! A francba!- én. Ennek természetesen lettek következményei…

Nap végén megint ülünk a szokásos automata-melletti helyünkön, és a másik oldalról 5 csajszi néz, legfőképp engem. Odaintegetek nekik naggggyon mű mosollyal.

- Hogy lehet valaki ennyire közönséges?- jegyezte meg a legszőkébb legrózsaszínebb csaj. Erik már ugrott volna megmondani neki a magáét, de visszafogtam. Szerencsére. Odamentem hozzájuk, és közben ráztam magam, mint ahogy ők szokták.

- Sziasztok husikáim!- köszöntem, és odafordultam ahhoz a szőkéhez.- Nah drágám… Nézz már magadra! Ki a közönséges?

Csajszikám teljes sokkot kapott! Nemcsoda… xD

- Ja, és mielőtt elfelejteném: Néztél már tükörbe? Borzasztó ez a haj… A sminkről ne is beszéljünk… Na pás!

Már majdnem megtépett. Mikor „nekem ugrott”, megfogtam a kezét. Olyan gyenge volt, hogy hűűűű! xD

- Te engem max. álmodban tépsz meg, édesem. Egyébként nyugodj bele, kamatostul visszakapnád, és nem lenne egy vidám élmény.

Elengedtem a kezét, mert már nyögdécselt, h au, ez fáj, meg ilyenek. Visszamentem a helyünkre.

-Na, emberek, ki volt a legjobb???- kérdeztem, és „nagyonegosan” beálltam.

Part no. 2.

Lillu

-Naná, hogy te nővéjkém!- mondtam mosolyogva.

Mary vissza csüccsent, ekkor érkezett Oliiii csúcssebességgel, becsapódott mellém, és megszólalt:

-Na végre, már mindenhol kerestelek titeket!- mondta lihegve.

- Mi az mi történt?- fordultam felé, és átnyújtottam neki egy pohár forró csokit. Oli elvette, és megitta.

- Na jössz?- nézett rám.

- Aha persze!- MONDTAM, miközben Oliii felsegített.

- Hova mentek?- kérdezte Mary & Dóri egyszerre.

- Titok!- mondtam, azzal Oliival elzúztunk…

- Hova mehetnek?- kérdezte Mary.

- Hehe bitti plázázni!- mondta Erik nevetve.

- De hülye vagy!- nevetett Mary.

- Most miért, képzeld el Oliit amint cipeli Lillu rózsaszín tatyóit szórakoztató látvány lehet…

Ezen mindeki nevetett. Mi persze nem plázázni mentünk, Oli feljött hozzám egy kis matek korrepetálásra… Tudom, hogy arra Mary is ott van, de felajánlkozott Oli, és hát nem utasíthattam vissza… Bementünk a házunkba:

-Lemaradtál Mary nagy showjáról!- mondtam mosolyogva, miközben a táskámat, nem éppen elegánsan „bebasztam” a sarokba, aminek következményében leesett egy váza a cipős szekrényről és darabokra tört, a macsek meg megijedt tőle, és össze vissza elkezdett karmolni és harapni… Olival röhögve futottunk be a szobámba.

- Durva egy macskád van!- mondta Oli.

- Tudom… Mindenen megijed és olyankor ilyen… De most gyorsan ki kell mennem a cuccaimért, ott van a táskámban a matek!- mondtam.

- Hé várj! Majd én kimegyek… Az nagyobb baj, ha téged karmol össze a macska, mert akkor egy hétig azzal leszel elfoglalva! Már nem vedd sértésnek!

- Nem veszem- mondtam mosolyogva,

Oli kiment a szobámból, megküzdött Kazimirrel (cicus), és visszatért a cuccommal.

- Ügyes!- mondtam és megpuszitam, amitől ő elpirult.- Bocsi!- mondtam kicsit zavartan.

Eközben Erik éppen hazafelé kísérgette Maryt, és bementek a házukba…

- Helyezd magad kényelembe!- mondta Mary.

- Rendben!

- Te sem tudod, mi volt ilyen sűrgős a fiataloknak?- kérdezte Mary.

- Dehogy tudom, Olii még Dávidnak sem mondta el szerintem…

- Meglehet!- Mary kijött a konyhából két forró csokival a kezében.

Erikkel megitták:

- Finom volt, de most mennem kell!- mondta Erik és az órájára nézve felpattant.

- Oké!- mondta Mary.- Kikísérlek!

Ketten kimentek, az ajtó előtt eléggé „megnézték egymást”, majd Erik nyomott egy puszit Mary arcára, és elment.

Mary pár percig lefagyva állt az ajtó előtt, majd bement a lakásba… Eközben nálam zajlottak az események, kb. 5 percig bírtam ki Olii lényegre törő magyarázatát a két ismeretlenes egyenletekről, a derékszögű koordináta rendszerről, és egyéb értelmetlen hülyeségekről, majd megszólaltam:

- Elég! Ezt soha nem fogom megérteni, de nem is érdekel…- mondtam lefáradt fejjel.

- Hagyjuk abba?- kérdezte Oli kicsit szomorúan.

- A matekozást igen!- mondtam.

- Hisz mást nem is csinálunk!- mondta Oli zavartan.

- Még nem!- mondtam sejtelmesen, majd kilibegtem a szobámból. Olii majd’ leesett a székről úgy nézett utánam, aztán követett. A konyhapulton ültem mikor megtalált.

- Mit csinizel?- kérdezte.

- Ülök!- feleltem lényegre törően.

Olii nevetett egyet halkan, „érezte a pillanat fontosságát”. Végig nézett rajtam, kicsit megigazítottam a szoknyám, vagyis egy kicsit próbáltam lejjebb tolni… Mármint nem úgy lejjebb, hanem nagyon rövid volt, és kicsit próbáltam megnyújtani…

- Meddig akarsz még várni?- kérdeztem cselesen.

- Mire?- nézett rám Olii.

-Tudod te azt!- mosolyogtam, majd leugrottam a konyhapultról, így teljesen közel voltam Oliihoz, és megint elmentem.

Olii kicsit állt a konyhában, majd ezt gondolta: „Utána kell mennem, igaza van, meddig akarok még várni, már úgyis tudja mi a helyzet, akkor meg minek várassam meg”. Olii utánam futott, a szobámban talált meg.

- Na?- kérdeztem.

- Igazad van! Felületem az ágyon és Oliira néztem.

- Na, akkor mire vársz még!

Olii közelebb jött hozzám, és lesmárolt, lazán faszán de igazán. J

Part 3.

Mary

Én mindeközben otthon feküdtem a TV előtt. Nagyonis el voltam merülve a gondolataimban. Akkor jutott eszembe, hogy nekem dolgom van, mikor az MSN felé terelődött a gondolatmenetem. Gyorsan fel is pattogtam. Egy rejtélyes Erik vett fel… Közben pedig Lillu is fent volt.

Cejja drágám! Mizujs odaát??? Camozunk?? :P

Szijjjaa!! Hát épp seeemmmiiii…… Hát nekem okés! Kapcsolok!

Beszélőkéztünk és camoztunk is.

- Jujj Lillu, lebuktatok!!!!- visítottam, mikor Oli lépett be a képbe, és jó nagy smárolás következett.

- És akkor mi van?- Oli.- Ti nem?

- Mi?? Ki mi? Szóval na érted!!!!!!! Én és ki? Mert én nem tudok semmiről!- én.

- Jajj ne tetesd, bizti már együtt vagytok Erikkel!- Lillu.

- Képzeld, nem. Ennyi, nincs hozzáfűznivalóm!- én. Egy jó nagyot sikítottam, és majdnem leestem a székről.

- Úr isten Mary, mi történt? Az jelentkezett be nálad, aki nálam, azért sikítasz?- Lillu.

- Szerintem!!!!- én (még mindig visítva). Gyorsan írtam pár sort Eriknek.

Ezen sztem át is ugorhatunk. Ugorjunk rögtön másnapra. Jó gáz nap volt, hisz csütörtök mi lehetne más, ha osztályfőnökivel kezdünk. Orsee-val úgy döntöttünk, hogy Dórival együtt ellógjuk azt az órát. Beültünk a sarki kávézóba. (Júújj de félre lehet érteni xD) Egy olyan asztalt választottunk, ami távol van az ajtótól. Én persze pont ott ültem, ahonnan lehetett látni, ki jön be. Dóriék nagyban dumáltak, nekem is, de leragadtam egy -vagyis kettő- embernél, akik bejöttek.

- Mary. Mary! MAARYY!!- „kiabált” Dóri.

- Pszt!- én.

- Szerintem csak nézz oda, és rájössz, miért ilyen- mutatott az ablaknál ülő párosra Orsee.

- Erik… és TÖRPE??????- Dóri.

- Csöndben! Még észrevesznek!- Orsee. Tátott szájjal nézték, ahogy Eriket épp lesmárolja Törpe. Szép nyugodtan odamentem hozzájuk. Kézbe kaptam Törpe kávéját, és Erikre öntöttem.

- Kifizeted te ribanc!- kiabálta utánam Törpe, mikor elsétáltam. Visszamutattam neki azt a bizonyos nemzetközi jelzést. Erik szomorúan rogyott vissza a székére (mivelhogy felállt, mikor meglátott). Orsee-ék rohantak utánam, miután fizettek.

- Én ma inkább nem megyek be. Mondjátok azt, hogy belázasodtam, vagy valami hasonló hülyeség. Byesztok!- köszöntem el tőlük a házunk előtt. Bementem. Fent a szobámban beugrottam az ágyamba, és szó szerint összebőgtem a párnám. Utána felmentem MSN-re. Erik is fent volt, ezért rejtve kapcsiztam. Inkább csak imvuztam. Sok pasi volt fent, mind1ik a pasim akart lenni, így itt volt a megfelelő alkalom… Beszereztem első körben rögtön 3 pasit, és ez még csak a kezdet! Estefelé már 8 pasival büszkélkedhettem. Aztán megint menjünk másnapra. Akkor már bementem a drága szeretett sulinkba. Örömujjongással fogadtak.

- De jó hogy itt vagy! Mesélj, mi volt tegnap!- köszöntött reggel Lillu.

- Hm, hát 8 pasim van, jó mi? Egyébként Erik nélkül. Ő Törpével van- böktem a folyosó másik irányába, ahol épp nagyon nyomult Törpe.

- Mary, hallod, Olit láttad már?- Lillu, aggódó képpel.

- Nem még. De bitti itt lesz!!- én.

Gyorsan elfolyott ez a nap. Miközben menünk hazafele Lilluval (Dóri Dáviddal volt…), megszólalok:

- Ne szórakozzon az én hugicámmal, mert odamegyek és beletaposok a képébe, úgy, hogy a májáról olvassák le a cipőméretem!!

Olira értettem. Ilyesmi van, mindig ezt mondom… xD És nézzenek oda, ki jött velünk szemben? Persze, hogy Olivér, az életem!!!

- Olikám, jó hogy gyüssz, mert a végén én lettem volna az áldozat…- köszöntem neki. Gondolom nem vágta, de azért rámosolygott. Gyorsan lerendezték a szokásos köszönésüket Lilluval, majd én haza is mentem…

Másnap rendeztünk egy grill-parti szerűséget a szomszédságokkal. A mi pici kertünkben volt. Erik is a közelben lakott, ráadásul anyuék jóban voltak, így ők is jöttek. Lilluék, Dóriék és Oliék is kihagyhatatlanok voltak. Pluszban még Daniék voltak a szomszédaink.

Sokat nevettünk meg minden, míg azt nem vettem észre, hogy Erik eltűnt.

- Te, emberek, hol van Erik? Az előbb még itt volt…- szóltam.

- Elment. Pont akkor voltál bent a konyhában- felelt Dani.

- Ésésésés miéért??- kérdeztem vissza a szokásos jó kérdésemmel.

- Hát… Elég gázul festett szegényke…- Erik anyuja, Ági.

- Tudom, hogy a festés-rajzolás nem az ő művészeti ága…! Télleg? :S- én.

Erre választ nem kaptam. Dani a kezében egy üveg szlapával elhúzott a tuják mögé.

- Most ide miééért jöttüüünk?- én. Választ erre sem kaptam. Vagyis kaptam, de nem szóban: Dani fogta magát és lesmárolt. Ott voltunk vagy 10 percen keresztül. Aztán úgy döntöttünk, visszamegyünk, nehogy gyanakodni kezdjenek… LoOoL

Miután mindenki elment, felugrottam MSN-re. Lilluval gyorsan váltottunk pár szót, meg elmeséltem neki mindent. Csak egy no comment volt a válasza………… Dóri is kb. ezt válaszolta.

Hétfőn a suliban kivételesen jó hangulatom volt. Meg is csodáltak emiatt. Még az egom is megnőtt! xD

A de. szokásosan telt, du. pedig a kávézóban taliztunk Danival. Inkább nem mesélek semmit……

Egy héttel később talán Erik elkezdett furin viselkedni. „Jajj, bitti kikotyogta valamelyik!”- gondoltam.

Szerdán Dani és én a parkban voltunk fellelhetőek. Egyszercsak Erik is megjelent. De mivel Lilluékat is elhívtam, nem voltam egyedül. Én Danival együtt Dóriék és Lilluék előtt álltunk. Dani Erik hangjára megfordult, amit nem kellett volna… Akkorát kapott Eriktől, lefordult a földre. Az orrából is ömlött a vér.

- ERIIIIIIK!!!!!! Te nem ilyen vagy!- kezdtem zokogni, mivel Eriket én nem ilyennek ismertem meg… Gyorsan előkaptam néhány zsepit, és odaadtam Daninak.

- Figyu, Erik, én nem ütlek meg, mivel bírlak… Eddig szerintem jóban is voltunk…- mondta Dani. Erik elment… Én utána.

- Erik, áruld lécci el nekem, mi volt ez az egész?!- állítottam meg. Mint mindig, most se kaptam választ… Csak afféle smárolós-választ.

- És ez?? – megint én.

- Áh, semmi, haggyuk…… Csak úgy érzem, hiányzik valaki az életemből… Valami M-es neve volt… Mirjam? Neem… Mária?? Áh az se…- mondta, s elment. Még egy darabig néztem utána, majd Dani kihűlt kezét éreztem a vállamon.

- Nem jössz? Kicsit ellapult a hangulat nélküled…- mondta.

- Hát… Nem tudom… Inkább hazamegyek, úgyis otthon kéne lennem… Apu nincs otthon, anyu se, és nekem kéne vigyázni a hugomra, szóval… Visszamegyek elköszönni- feleltem, s még nem is füllentettem. A 3-3 puszink után a lányokkal a kissé nyomott Mary elindult hazafelé… Otthon aztán:

- Móni, csinálj amit akarsz, egyél igyál, TV-zz, de engem ne zaklass! Kösz- köszöntem, s felmentem a szobámba. Max-ra a Green Day, és elfogott a sírás. Telesírtam a párnám. Totálra szétázott, ki is raktam az erkélyre száradni.

Másnap suli… Első órán néztem nagyot, mikor nem volt bent Erik. És egész nap nem láttam. Se őt, se Danit. Mondom jóvan. Egyedül kellett rohadnom az osztályfőnökin…………………

Pénteken végül mind2jükkel találkoztam útközben hazafele.

- Miért lógtál, Erik?- vontam kérdőre Eriket.

- Hát… Ahhoz volt kedvem. Baj?- Erik.

- Igen… Egyedül kellett végigszenvednem az osztályfőnökit a szőke kövér indiánnal!!!!! Ráadásul a totemoszlopai is ott lógtak a nyakában, amiben át akarta csempészni a drogokat……………… Hogy tehettél velem ilyet??- vágtam be a műdurcát, áttörtem kettejük között, és folytattam utamat, közben csóváltam a fejemet, és műkönnyeket ejtettem (abban profi vok LoOoL ;-)).

- Hey, állj meg!- kiáltott utánam Erik. Megfordultam vigyorogva, és összefontam a karjaim.

- Nem színésznőnek készülsz?- Dani, egy csók kíséretében.

- Öhh, nem. Én EMO-nak készülök- én, s emos pózokba álltam be.

- Szóval… Ezt megbeszéltük, hogy meg kell beszélnünk… Egyszerre nem lehetsz kettőnkkel: választanod kell- Erik.

- Ehh… Gyorsan témát váltottál… Igénybe venném a felezést, mint segítséget- én.

-…- arcukról leolvasva.

- Jó, ez télleg nem a poén tárgya, szal gondolkodhatok rajta még?- én.

- Nekem 8- Dani.

- Nekem 9- Erik.

- Akkor oké. Én most hazamegyek. Majd talizunk! Pás, smaccantás!- én, majd „hazarepültem”. Otthon a nagy tükröm előtt állva mondtam magamnak:

- Kicsit komolyabbra kéne vennem a figurát… Elvégre ez mégiscsak egy komoly téma, télleg nem kéne ennyire poénként vennem…

Leültem a tükör elé és gondolkoztam. Közben mindvégig magamat néztem. Utána eldőltem a tükör előtt. (Kis szóismétlés nem számít…) Be is aludtam, ugyan nem tudom miért. Reggel pont úgy ébredtem, h 9 volt. Gáby telózott, arra keltem.

- Hello! .... Nemáá nem teheted ezt! …….. De miééért?? Kivel fogok én annyit hülyülni msn-en?? Nem hagyhatsz itt!!!!! ……… Jó de az mégiscsak más! ………. Ok, cejja, pucci!

Nem sokkal később egy pettyet felugrottam MSN-re. Lilluval és Dórival mélyen elmerültünk ebben a témában, mivel említettem nekik az Erikes Danis talit.

Ne higgy annak, ki rád nevet, s esküszóval mondja, hogy szeret. Ki szenvedve néz rád, s tisztán, az szeret téged igazán.- írta Lillu.

Van benne valami………………- írtam vissza. A nagy zenehallgatás közben totál elmerültem a gondolkodásban, és nem vettem észre, hogy egy 800-an írnak. Csak gondolkoztam és gondolkoztam. A végeredmény nem írom le… Majd kiderül. :P

A szombat és a vasárnap szokásosan uncsin telt el. Vagyis most uncsibb volt, mivel nem ugrottam el a barátokkal bandázni a környékre, mert akkor vagy Erik, vagy Dani ott lett volna… Magyarul féltem. Kissé sem voltam gáz áhhhhh dehogy……………

Hétfőn alig bírtam bemenni a suliba. Az volt a szerencsém, hogy Dani nem ebbe a suliba járt. Kicsit gázul éreztem magam.

- Mary, te tűz forró vagy!- figyelmeztetett Erik, mikor mondtam neki, hogy szarul érzem magam.

- Valószínű… Te nem fázol? Baromi hideg van!- mondtam, s hogy fokozzam az igazamat, elkezdtem vacogni.

- Marykém drágám, de beteg vagy. Nem agyilag értem, hanem ténylegesen- ölelt magához. Ez mind du. volt, mikor lent ültünk az automata mellett. Az idő esőre állt. Totál sötét volt kint. Dani „lépte át a küszöböt” totál szétázva.

- Esik- jelentette ki Dávid.

- Mintha dézsából öntenék- egészítette ki Dóri.

- Ömlik, az a helyes kifejezés- Dani, s ránknézett. Épp becsuktam a szememet, s ejtettem néhány könnyet. Ezt Erik és Dani is észrevette.

- Mi a baj????- kérdezték egy emberként.

- Semmi, csak mondom, hogy szarul érzem magam!!- már a zokogás szélén álltam, hiszem ennyire még nem fájt mindenem. Totál kész voltam. A sok stressztől…………… Kb. 5 perc múlva felálltam, s átugrottam a csocsóhoz, ahol most véletlenül nem volt senki.

- Ki játszik?- tettem fel a kérdést vigyorogva. Gyorsan mellém ugrott Erik, a másik oldalon pedig Lillu és Oliii játszott. Én voltam a kapuban, na ne tudd meg……… Miután 5-öt beengedtem, cseréltünk. Így én játszhattam elöl. Dóri húzta nekünk a pontot, Dani meg Lilluéknak.

- Ohh juppiiiii nyeertüüüüüünnkk!!- örültem a meccs végén, s Erik nyakába ugrottam.

- Visszavágót?- Oliii kérdése.

- Naná, mint a szél! Úgyis nyerünk! :P Utána cserélünk! Én leszek Lilluval…- én. Beleegyeztek. Volt egy menet, mikor 3-4 percig a pályán tartottuk a labdát. Menő volt! Természetesen mi nyertünk, és nyomhattam egy meccset.

- Ez nem égő nektek, hogy lányok szarrá vernek titeket?- szólt Lillu a 9. gólunknál.

- Áááááááá dehoooooogy!- Erik, s ő is lőtt egy gólt.

- 9-9! Valaki lője be, mert megverem, ha nem!- Dani.

- Hehh- én, s csuklóból lőttem egy gyorsat. Közben az idő is jobbra váltott. Világosabb lett egy cseppet. Pont ezért elindultunk hazafelé. A kapunk előtt Erik egy szenvedő-szerelmes pillantással elbúcsúzott, Dani pedig egy ceri-vel.

Este anyu elrángatott az msn-től a nagymamámékhoz… Ott voltunk egy csomó időt, a pillantásommal már ölni tudtam. Végül sikerült visszajönni. Nézem az e-mailjeimet, jön egy nagyon furi. Feladó: Tamás. Nézem, nézem, mondom, ezt az e-mail címet én csináltam neki… Hoppá, hoppá! Olvasom, és egyre csak kerekedik a szemem. Olyan szerelmi vallomás, hogy olyat nem lehet még egyet írni. Kinyomtatom, és egész éjjel azt olvasom. Iszonyatosan meglepődtem, baromi váratlanul ért. Másnap beviszem, megmuccázom Lilluéknak. Egyszercsak Erik terem ott, és kiszedi a kezemből a levelet. Mivel a címzett nem volt rajta, így jogosan lehetett következtetni a nézéséből, hogy azt hitte, Dani küldte. Du. összegyűltünk a parkban, és még nálam volt a papír. Azt olvasom, mikor Dani mögöttem „fölcöcög”. Naggggyon nem tetszett neki ez a levél. És ő Eriket gyanúsította. Szépen teltek a napok a tévhitekben, mikor egyik szép napos szombat délutánon Dani egy hatalmasat bemosott Eriknek. De úgy, hogy nem csak az orra vérzett, hanem a szája is felrepedt.

- Ezt miért? Elárulnád?- Erik, miközben a véres kezét nézte, amivel megtörölte az arcát.

- Dani!!! Te sem vagy ilyen, ez nem a te stílusod!!!!- kiabáltam le a fejét.

- Milyen levelet írtál már neki???????!!!!!!- kiabált Dani.

- Milyen levélről beszélsz??!! Hisz te írtad!!- kiáltott vissza Erik.

- Ne tagadd!! Én nem írtam semmilyen levelet, állj már le!

- FIÚK! ÁLLJATOK LE MINDKETTEN! EGYIKŐTÖK SE ÍRTA AZT A LEVELET!! MIVEL TAMÁS ÍRTA! LÉCCI MÁR NE VERKEDJETEK!!!- kiabáltam én is, mivel megint egymásnak estek. Rámnéztek furcsa tekintettel. Utána egymásra, elengedték egymást, s leporolták a ruháikat.

Otthon azzal töltöttem el az időmet a neten, hogy képeket töltöttem fel.

- Jézus!- kiáltottam fel, mikor Daninál megláttam egy olyan képet, ahol épp engem smárol le. És ezt elújságoltam Lillunak és persze Dórinak is, és vmeikőjük átadta ezt Eriknek, aki rögtön meg is nézte. Írt alá egy szép kommentárt. „Jajj, de szépek vagytok együtt! Még jó, hogy előttem nem csináljátok… Ágyas képetek nincsen?” Ott a gép előtt elfogott a bőgés. Egyszerűen fájdalmas volt……… És nem tudom, hogy az fájt-e jobban, hogy ilyet írt, vagy hogy ennyire féltékeny… Közben a húgom benyomta a webcamot Erikkel, és ott sírtam, k