Míg a dal véget nem ér

Míg a vérem erre hajt

írom hozzád én a dalt.

Szól a hangszerem, mely életben tart.

Hiány, vágy, és változás

lelkem, dúló lázadás.

Égre írom majd, mit elhallgat más!

Játszd újra hát!

A dühödet, a haragodat add ki a dalban!

Játszd újra hát!

Akarom a lelked minden hangban!

Légy velem a húr

hadd feszítsük végre túl!

Bújj ki minden alól

ami gátol!

Légy velem a szó

a hang, mely mindig hallható!

Szállj, vigyen a szél

míg a dal véget nem ér!

Gyenge voltam, s meztelen

mikor nem volt hangszerem.

Éltem én is pont úgy, mint aki nem.

De nyúzni kezdtem a húrokat

s megtaláltam a hangomat,

az se számít már, ha azt mondják: vad!

Játszd újra hát!

A dühödet, a haragodat add ki a dalban!

Játszd újra hát!

Akarom a lelked minden hangban!

Légy velem a húr

hadd feszítsük végre túl!

Bújj ki minden alól

ami gátol!

Légy velem a szó

a hang, mely mindig hallható!

Szállj, vigyen a szél

míg a dal véget nem ér!

Légy velem a húr

Légy velem a szó

ami gátol!

Légy velem a szó

a hang, mely mindig hallható!

Szállj, vigyen a szél

míg a dal véget nem ér!

Légy velem a húr

hadd feszítsük végre túl!

Bújj ki minden alól

ami gátol!

Légy velem a szó

a hang, mely mindig hallható!

Szállj, vigyen a szél

míg a dal véget nem ér!

A fekete nap gyermekei

Sokszor könnyes arccal

Kigúnyolt, büszke daccal menetelsz

Míg csak bírsz.

De tudtad jól, hogy eljön

Ki fentről néz egy felhőn, s veled lesz

Mikor sírsz.

Úgy érzed, nem bírod már!

Szólítsd, és újra földre száll, s így szól majd hozzád:

Hívtál, (a fekete nap) vártál, (gyermeke vagy!)

Széllel szemben állva, megváltásra várva

Sírtál, (a fekete nap) vártál, (gyermeke vagy!)

S én könnyedet letörlöm, a romok közt a földön!

Nem látták még benned

Hogy másról szól a lelked,

Mert szabadabb

És többet érsz.

Kilógsz már rég a sorból

Hisz mást kaptál a sorstól,

De szíved rab

Míg köztük élsz.

Csak, ami jár!

Tudod, ilyen az élet!

Akarhatsz jót meg szépet,

De amit rád szabtak az ősök rég

Azzal kell most beérned!

Pedig már tombol benned

Nem itt kéne lenned,

Valami láncok nélküli világban

Kell a gépet letenned.

Nagyon várok én is már a napra

Mikor az élet majd megadja

A zöld jelzést, mire elstartolhatok!

Annyit kérek csak, ami jár

Amikor többé nincs határ!

Mikor szabadon élek át

Minden napot és éjszakát!

Annyit kérek csak, ami jár

Ahol mindig az élet vár,

És nincs, mi visszaránt

Csakis napok és éjszakák,

Mert csak miénk a világ!

Akinek szeme van, látja

A kor a szemetet gyártja

Miközben gépet gyúr az emberből

Ki csak a pénzt meg őt imádja.

Tudom, hogy Te is ezt érzed

Mikor a tévét nézed.

Valami nagy-nagy gáz van a világgal

S ebből nem kell a részed!